A fák története
A mai fák a fotoszintézisért vívott harc eredményeképpen jöttek létre, a fény felé és a többi növény fölé törekedtek. Ehhez szilárdító szövetet a lignint fejlesztették ki, amivel erősítették a törzsüket és ezáltal nagyobbra tudtak növekedni. A mai fákhoz hasonló növények körülbelül 400-350 millió éve jelentek meg a földtörténeti Devon korban. Előtte a fákhoz hasonló növények inkább páfrányokhoz álltak közelebb és spórákkal szaporodtak.
Majd 360-300 millió évvel ezelőtt, a Karbon korban éltek a legnagyobb termetű fák és ekkor volt a legbujább növényzet. Ekkor jelentek meg a nyitva termők legfejlettebb csoportjai a tobozos fenyők is. Az első fák törzse tömegesen fosszilizálódott és évmilliók alatt kőszénné alakult.
Később a Perm földtörténeti időszak idején (300-250 millió évvel ezelőtt) a buja trópusi növényzet helyébe a szárazságtűrő növényzet lépett, melyek között a fenyők a legjelentősebbek.
Majd a Krétakorban kialakultak a zárvatermő, virágos növények, amelyek benépesítették az egész Földet és napjaink meghatározó növényei. Ez a növényvilág utolsó nagy lépése.
A fák nem csak az embereknek hasznosak, hanem az egész élővilágunknak.
Köztudottan tisztítják a levegőt, fotoszintézisük során megszűrik a levegőben lévő szén-dioxidot és oxigént állítanak elő belőle. Akár húsz tonnát is képesek tárolni ebből az anyagból. Ezeket a leveleikben, ágaikban és a gyökérzetükben gyűjtik. A megkötött szenet hosszú szénláncú vegyületekben tárolják, mint például a cellulóz vagy a lignin. Ezek a fa szilárdságát biztosító anyagok. Majd az elhullott fa törzsében felgyűlt szén-dioxidot az apró bogarak bele dolgozzák a talajba, amíg az humusz formájában vissza nem kerül az ökoszisztémába.
Nagyon sok állatfajnak adnak biztonságot vagy éppen élelmet esetleg árnyékukkal hűsölési lehetőséget a nagy melegben. A madarakon túl számos fajnak jelentenek otthont. Ahogy haladunk egyre feljebb annál nehezebb kideríteni, kik laknak az ökológiai egység legtetején. Például a gombáknak nem csak az erdőn belüli üzenetközvetítés a szerepük, de ők is rá vannak utalva a fákra. A fa érrendszerén keresztül jut el hozzájuk a cukor és a víz. A fák holtukban is sokat segítenek az élővilágnak. Rengeteg bogár csak akkor jelenik meg, amikor már korhadásnak eredt az erdei óriás. Például a szarvasbogarat a fák mézgája vonzza és csak a korhadás bizonyos időpontjában jelennek meg.
A fák számtalan szerepe közül kiemelnék egyet, amit nem biztos hogy mindenki tud. A gyökérzetükkel átszővik, megkötik a talajt, nem engedik, hogy az erodálódjon. Amikor hatalmas területeken meggondolatlanul kiirtják a fákat és egyáltalán nem ültetnek helyettük újakat, akkor ezeken a területeken az eső teljesen elmossa a talajt. Így földcsuszamlások jönnek létre, mindent elpusztítva. Nem gondolná az ember, hogy tényleg mennyi szempontból fontosak a fák és mekkora kárt képes okozni az ember haszonszerzés céljából.
Másik fantasztikus tulajdonsága ezeknek az élő óriásoknak, hogy segítenek nekünk, hogy megőrizhessük az egészségünk. A tökéletes szűrőrendszerüknek köszönhetően a lombkoronák alatt a legfrissebb a levegő. Erdei sétánk alatt csökken a vérnyomásunk, a stressz szintünk, nő a tüdő kapacitása és az erek rugalmassága.
Ezért törekedjünk arra mindig, hogy ha kivágunk egy fát bármilyen okból mindig ültessünk helyette másikat és védjük a környezetünket az erdőinket és lakóit!
Ha tetszett ez az ismertető a fák történetéről, akkor itt a következő rész!
Forrás: https://beagle.miljolare.no/hu/